Üdv Ízfelfedező,
Gyerekkoromban amikor nyaralni mentünk mindig apartmant béreltünk vagy sátoroztunk. Általában olyan 8-12-en indultunk útnak, gyerekek, felnőttek, család, barátok. Felpakoltunk kutyát-macskát, edényeket, pár fontos alapanyagot a főzéshez, és amikor már az autó feneke már majdnem a talajt súrolta, az ablakokon alig lehetett kilátni és apu feje már kellően vörös volt a méregtől, hogy minek ennyi hülyeséget vinni egy nyaralásra, végre útnak indultunk. Utólag persze mindig minden értelmet nyert és apunak is jobb kedve lett, amikor már Chriss Rea-t hallgathatta vezetés közben.
Ilyenkor mindig nagy sütéseket-főzéseket csaptunk esténként, amiből nemcsak a nők, hanem a férfiak is kivették a részüket becsületesen, főleg amikor a fröccsözéssel egybekötött grillezésről volt szó.
Ezek az össznépi ételkészítések bearanyozták a nyaraimat és mélyen elraktározódtak emlékeimben, így nem csoda, hogy amikor hasonló apartmanos nyaralást szervezünk a barátainkkal, akkor nem maradhat el a főzés. Ez történt az idei horvátországi nyaralásunkon is.
Elterveztük, hogy egyik reggel korán kelünk és elmegyünk bevásárolni az ország egyik legszuperebb piacára Zadarban, és az aznapi vásárfiából csapunk egy nagy lakomát.
Az árusok nagy mosollyal és elképesztően gyönyörű portékával vártak minket. A friss fűszernövények, a színes és illatos zöldségek és gyümölcsök, a juhsajtok, a frissen préselt aranyló olívaolaj, az aszaltfüge kupacok, a friss tengeri halak és herkentyűk között korgó hassal, nyálunkat csorgatva, rohangáltunk és kiabáltuk: „ilyet is, ezt is, azt is”! Szemünk előtt már csak a mennyei vacsora lebegett, pedig még a reggeli habos kávénkat sem fogyasztottuk el.
Éhesen veszélyes piacra menni!
A horvátok úgy tartják, hogy a halnak háromszor kell úsznia. Először a tengerben, utána olívaolajban, végül pedig a borban. Ez így is történt, becsületesen megtettünk mindent az ügy érdekében. A 3. pontot véresen komolyan vettük.
A piac után ittunk egy finom cappuccinót a kikötőben a reggeli nap sugarai alatt és összeismerkedtünk két idősebb horvát úrral, akikkel kézzel lábbal mutogatva -nyelvtudás híján- beszélgetésbe elegyedtünk. Ők azt mondták nem kell a halat fűszerezni, csak olívaolajjal kell grillezni, de én imádok kísérletezni a konyhában és szeretem felrúgni a szabályokat is, így a halakat megtömtem citromkarikákkal, rozmaringgal, friss fokhagyma szeletekkel, sóztam, borsoztam és már mentek is az olajjal átkent grillre sülni. Körülbelül 7-8 percet pirultak mindkét oldalukon. Akkor készülnek el, amikor mindkét szemük fehérré változik.
A parázsra is dobtam még 1-2 ág rozmaringot, hogy a füstje átjárja a halakat, majd a tálban szórtam rájuk még friss, aprított petrezselymet és nyakon öntöttem olívaolajjal. A grillre felkerült még néhány gyönyörű garnélarák is pár percre csak úgy a’la nature. Azoknak tényleg nincs szükségük semmi másra. Mennyeiek!
Nem lehetett az árusnál hagyni a kis koktélrákokat sem. Azokból a főzőlapon készítettünk mennyei fogást. Bőséges olívaolajba rengeteg (1 egész fej) fokhagymaszeletet szórtunk és hagytuk őket együtt felmelegedni, hogy az ízek kibontakozhassanak. Sajnos chilit elfelejtettünk venni… Beledobtuk a rákokat, majd meglocsoltuk fehérborral. Horvátországban a malvazija szőlőből készült bor a kedvencem. Hagytuk pár percig főni, amíg az alkohol elillant, majd miután levettük a főzőlapról egy nagy marék aprított petrezselyemmel szórtuk meg és friss citromot facsartunk rá. ÓÓÓ EGEK!
Főtt újkrumplit 1-2 rozmaringággal olívaolajon megpirítottunk, és salátát kevertünk össze friss, ropogós mángoldból, spenótból és óriás, ízletes Heirloom paradicsomból, öntöttünk rá olívaolajat és balzsamecetet.
Bontottunk egy üveg jól behűtött pezsgőt, koccintottunk, a poharak csengése közben az összetalálkozott mosolygós tekintetekben volt valami különleges. Valami, ami szavakkal nehezen megfogalmazható, de amiért érdemes időt és energiát fektetni a közös főzésekbe. Talán ez a különleges dolog a hála volt azért a szuper napért és egymásért…
Így végződött hát a piacos napunk.
Dobar tek! (jó étvágyat horvátul)
Szeretettel,
Brigi
