-Éhes vagy-e Lelkem?
-Köszönöm nem, Mama.
– Jó, akkor csücsülj le és máris hozom a finom leveskét… Egyél még, alig ettél valamit! Olyan vékonyka vagy, rendesen eszel te Cinkacska? Még tegyél a tányérodba, van még!
A legtöbbünknek ismerős, ugye? 🙂
Gyerekkoromban kifejezetten szekálásnak vettem, amikor a nagyszüleim minden órában megkérdezték, hogy éhes vagyok-e. Nem értettem, hogy miért olyan fontos ez nekik, miért nem hagynak nyugodtan bandázni a többi pajtásommal vagy épp a háziállatokkal az udvaron. Miért kell mindig enni???
Ma már tudom, hogy azért kell mindig enni, hogy ezúton (is)legyen lehetőségük kifejezni felénk a szeretetüket, a törődésüket, a gondoskodásukat. És, hogy honnan tudom ezt? Onnan, hogy mostmár én is hasonlóan csinálom a családommal, barátaimmal. Majdnem olyan lelkesedéssel, örömmel és lendülettel, mint az én drága mamáim. Amikor hazalátogatunk mindig szánok arra időt, – most, hogy már nem a haverokkal való bandázás a legfontosabb – hogy leüljek a szoba egy olyan pontjára, ahonnan belátom a konyhát és figyelhetem pár percig, hogy hogyan sürögnek-forognak a fakanalakkal. Mintha megszűnne minden más körülöttük. Mindegy hány óra, mennyire fáradtak, fáj a hátuk vagy alig van valami a hűtőben, csodának csodájára rövid időn belül mindig terülj-terülj asztalkámat varázsolnak elénk. És az az öröm, ami az arcukra kiül, miközben nézik, hogy milyen jóízűen nyammogunk, na az az a tiszta, őszinte, mindent elsöprő szeretet, amit étellel ember valaha is ki tudott fejezni.
Hála a jó égnek ragadt rám is ebből valami, így amikor csak tehetem, főzök. Főzök mindenkinek, akit szeretek, hogy „elmondhassam” nekik, fontosak nekem, és hogy én is hallhassam azokat a hümmögő hangokat és láthassam azokat a hálás, elégedett mosolyokat az arcukon.
Hiszem, hogy az asztal és az étel közelebb viszi az embereket egymáshoz, beszélgetésre ösztökél, kacarászásra buzdít, és ha beszélgetés és kacarászás van, akkor lassan lebomlanak a falak, eltűnnek a gátlások és őszintén megnyílunk egymásnak.
Ilyen az, amikor az ember szeretve főz és szeretettel etet…
Remélem, hogy most kedvet kaptál Te is megvendégelni a barátaidat, családodat, mert ezekhez a képekhez receptek is tartoznak ám, amiket a következő cikkekben fogok elárulni Neked.
Szeretettel,
Brigi
